stabil lágyság

K: Az alábbi képről ki lett az USA elnöke?

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

V: A popkultúra momentán legkeményebb fekája, Barack Hussein Obama

Szótlanul borulok le az alábbi dalocska előtt. Johnny Cash és Joe Strummer pöngeti a Redemption Songot Bob Marleytól. Nem mellesleg a felvétel Rick Rubin hivatásos szakállasbácsi garázsában történt...

Ilyen az, amikor a királyok egy másik nagy király nagyon király számát... Szóval király!

Yo Bill Murray!

Partiidőszámítás szerint még vasárnap éjjel van, tehát itt az ideje a popkultúra legkeményebb fekáinak.

Mai alanyunk a fekaábrázolás kategóriában indul, egy részlet Jim Jarmush Kávé és cigarettájából. Főszereplőink GZA és RZA, a Wu-Tang Clan oszlopos tagjai. Én káeurópai tejfölszőke habfehér emberként nem igazán tudom megérteni a gettós gangsztáskodást, de amit ezek a srácok csináltak/nak, az nem semmi, majd később lesz róluk szó bővebben. Ráadásul föltűnik Bill Murray is, akinek van egy kevésbbé közismert, ám nem kevésbbé prominens szerepe egy a szerzőgárda szívéhez igen közel álló filmje is. Delirium.

 

A tanulság: csak a teát szabad srácok, és azt is csak mértékkel.

Maximal respect!

Egyenest egy a Jútyúb által hájpolt ausztrál rövidfilm-fesztiválról. A Varr.

Hiszen a péntek a buli napja.

 

 

Infercted Mushroom - Becoming Insane

"Lemonade. Ice cold."

A blog ismét főnixként támad fel halotti leple alól, ezúttal egy sorozattal, amely a 4 Life névre hallgat. Ebben heti rendszerességgel a popkultúra legkeményebb fekáit és fekaábrázolásait fogjuk górcső alá venni.

Első alanyunk a Samuel L. Jackson hangján megszólaló Afro Samurai. Már maga a cím is igen figyelemfelkeltő, ráadásul az összes kritérium teljesül ebben a két szóban, hiszen mi lehet keményebb egy nindzsánál? Hát ha feka is! A találó (és nyilván rettenetesen sok kreatív energiát igénylő) névválasztás alapvetően egy Takeshi Ozaki által rajzolt mangasorozatot takar. Ez egészen 1999 óta létezik, 2007-ben pedig egy ötrészes animesorozat is készült belőle. Ez utóbbiból itten található a bevezető rész, egy, kettő, három darabra bontva. Amúgy az összes epizód megtekinthető a jútyúbon, szerény véleményem szerint megéri rááldozni ötször húsz percet. Mellékes információként még annyi, hogy a zenét nem más, mint a Wu-Tang Clan színeiben induló GZA szerezte.

Maximal respect!

 Nem tudom volt-e már vagy sem de úgy érzem ez mindenképp megérdemli hogy ide kerüljön. :D:D

 

I. Baltazár királyunk felkelvén ágyából szerda reggel még nem gondolta milyen horrorisztikus élményben lesz része az este. Barátjával ketten képviseltették magukat az udvari díszelőadáson dekadens polgárként. Telt, múlt az idő és szent királyunk szeme sarkából látá jövendő királykisasszonyát. A hölgy kegyes egyszavas kérdését királyunk természetesen azonnal teljesítette. Vitéz barátja sem kullogott ezalatt egymaga, neki is megtörtént a kiválasztódás: az udvari tánctéren pillantotta meg szíve hölgyét. A mese végén kupa sörükkel kezükbe egymásra néztek, mosolyogtak és konstatálják magukba: "Igen, megint megcsináltuk!"

Mi a mese tanulsága? A jó dekadens sosem változik!

Mivel a nyári rohadásban teljesen inaktívvá váltunk, a soproni beszámoló elmaradt. Mondjuk most már akkor se tudnánk értelmes módon összehozni, hogy mit is csináltunk, ha az egész szerkesztőség egy teljes nonalkoholik éjszakán át egy programfüzetbe zárva próbálkozna.

Részemről a lényeg annyi, hogy ott járt Manu Chao a Radio Bemba Sound Systemmel, ráadásul pénteken már kora délután tartottak egy live hangpróbát, bár volt aki csak annyit modott, hogy "ez napijegyeseknek való"... 

Aztán este életem egyik legjobb koncertjét tomboltam végig velük. Személyes megjegyzésként csak annyi, hogy kábé úgy éreztem magam, mint a kamera, ugyanis kissé csavart a sav. 

Eszméletlen hangulatot csináltak, Manu aztán tudja mi kell a közönségnek. Show-elemnek pont elég volt az egyszerre előre-hátra csalinkázás a gitárosokkal, tökéletes érzékkel váltogatták a gyors-közepes-lassú témákat és számokat, magyarán szólva zsír volt. 

Mi is köszönjük Manu, és még visszavárunk...!

Szóval senki nem volt képes a Voltról írni aki tudja is mi történt.

1 Baltazár király csak ennyit tud hozzáfűzni első napjáról... (állítólag ezzel aznapi VLSZL győzelmet is aratott) De ezt a számot küldeném a megfáradt harcosnak (Romi) és mindenkinek aki szereti :D:D

 

Végre megint van időm ostobábbnál ostobább videókat nézegetni. Szegény jard aszongya, hogy úgybesütizek az asszonnyal, hogy mindjárt meghalnak, úgyhogy hívja a 911-et, azonnal kell az erősítés, mert az idő olyan nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon lassan tellik.. MEGALOL!!! 

A kissebb kihagyás után a szerkesztőség testületileg levonul Sopronba a Volt Fesztiválra. Tervbe van véve, hogy jelentkezünk onnan, de lehetséges, hogy nem fogj összejönni. Ebben az esetben utólag összefoglaljuk az ott szerzett tapasztalatokat. Vagy nem. Majd kiderül...

A diétának vége. 

 

És a héten öt huszonnégy órás VLSZL-forduló lesz zsinórban.

Az tény, hogy a korai rakendroll igazából fekete műfaj volt, na de amit aztán a fehér fiúk csináltak belőle... Vakító frizurák, sikkes öltönyök, és az őszinte, kőkemény zene. Az egésznek van egy olyan feldobódott, optimista töltete, ami miatt szerintem egyszerűen nem lehet megunni az '50-es éveket.

Itt van példának okáért Eddie Cochran és a Summertime Blues. Egészen szörfös lüktetésű zene alatt énekel a nyári szomorúság okáról, és mindeközben hihtetlen hangulatot teremt, amit leginkább bájosként tudnék megfogalmazni. Szegény Eddie nagyon sokra vihette volna (amit szerintem ez a szám is bizonyít), ha nem hal meg '60-ban egy autóbalesetben.



Aztán néhány szó Buddy Hollyról. Hiába volt akkora geek, mint ide Lacháza, az első rocksztárok egyike lett. A szeműveges csoda, akinek úgy jár a keze a gitáron, mint a motolla, mert csak lefelé penget, szintén hamar meghalt, még '59-ben, a zenével együtt. Ez pedig itt az Oh Boy:



Maga a Király, bár ez csak a szerencsén és az Ezredes marketinggépezete miatt maradt így meg az utókorban, ettől még viszont igencsak szerethető, amit csinált. A szám az unalomig ismert Heartbreak Hotel, de egyszerűen nem birom ki röhögés nélkül, amikor 1:07-nél kitör a sikítófrász a lábrázás miatt.



Végül Jerry Lee Lewis, a Gyilkos. A zongorista, akit zavart, hogy ülnie kell, ezért időnként felgyújtotta a hangszert. A vonalzóval belőtt frizura sem sokáig bírja a rakendroll húzását, mert akkora rázás van. Whole Lotta Shaking Going On:

A már-már perverzitás határait súroló képzőművészeknek külön helye van a szívem csücskében, de a Nemo Ramjet nevű úriember munkái igencsak elfajzottak. Az alapkoncepció is elég érdekes: Mi történt volna, ha a dinoszauroszokat nem írtja ki a meteor? Mi lett volna, ha értelmes fajjá fejlődik valamelyik? (erről a lehetőségről kicsit bővebben itt, angolul) Mi lett volna, ha a korai dínócivilizáció otthagyja a mancsa nyomát egy barlang falán? Hát ez:


A nem kicsit elborult ötlet megvalósítása szerintem telitalálat, és bár lehet, hogy véletlen, de a színkezelés emlékeztet az Újságírás Doktorának kedvenc illusztrátorának munkáira. A kedves Nemo ezen kívül még egyéb képzeletbeli, illetve a kriptozoológia és a xenobiológia felségterületére tartozó lényeket szeret rajzolgatni. Kellemes nézelődést!

Bevallom, nem igazán követem az elitista zenei underground trendjeit, nem verem a nyálam minnél kevésbbé ismert együttesekre, előadókra, miegyebkre, így csak mostanra jutottam el a M.I.A. nevezető hölgyhöz. Még így is, hogy már híres(?) lett, elég kerülőúton jutt el hozzám a zenéje. A Pinneapple Express című, amúgy elég jónak tűnő (Seth Rogennel csak jó lehet!) film trailerében csendül fel a Paper Planes című dalocska. A többbi száma nem igazán nyerte el a tetszésemet, sőt egyik-másik kifejezetten irritáló, de ezt az egyet iszonyatosan eltaláta:

Vizsgára való tanulás helyett egy kis szórakoztató játék...

Bár politikailag függetlenek vagyunk azért örülünk neki...

Csak szolidan srácok, nehogy valaki megsérüjlön a nagy hajtásban...

Akkor sem adom fel, a szent cél, hogy rekordott döntsünk hajt....
Mindenkinek SAJNÁLOM....

Az állandó médiumunk segítségével Szeeecset is sikerült elérnünk.

Mi: Ön hogy értékeli tegnapi/mai teljesítményét?
Szeeecs: Azt hittem Laller túl magasra tette a lécet, és annak ellenére, hogy a cenzúra minden eszközét bevetette a győzelem érdekében, mégis sikerült megszorongatnom.

Mi: Akkor ön úgy érzi, hogy Laller tiltott szerekhez nyúlt?
Szeeecs: Ha arra gondol, igen, hugyozzon!!!!

Mi: Micsoda?
Szeeecs: Hugyozzon a szádba!!!!



Az interjú további részleteit sajnos 18éven aluli olvasóink miatt nem közölhetjük.

Mindens kedves olvasónkkal is sajnálattal közöljük hogy Szeeecs ezen pillanatban, attól az egy sörtől amit megivot, kidőlt.

Ui.: És Laller másodszorra is megbosszult mindent...

Ki hitte volna? Snoop Dogg is azt a zenét szereti, mint én...

A digiri-Doggfathernek két olyan remixe is van, ami igazán közel áll a szívemhez. Az első a Doors Riders on the Stormja 1971-ből, amit Snoop nos, igen, a Need For Speed Underground 2 nevezető, khm, játékcsoda soundtrackjéhez vett fel, de ezzel ne is törödjünk, mert maga szám még mindig istenes.

A második pedig egy korszakos klasszikus, a Sublime Doin' Time című felvételének fekásítása, amely viszont a Gershwin-féle Summertime dallama csendül fel.

Annyi post ahány éves...HEHEHE

Miután láthattuk, hogy Laller és Mi kicsit áááá asszem nincs mit írni...

A kapcsolatot már csak egy médium segítségével sikerült tartani Laller-rel.

Mi: Hogy értékeli a tegnapi/mai teljesítményét?
Laller: Úgy érzem sikerült 110%-ot teljesítenem, mindent megtettem amit elvártak tőlem.

Mi: És nem érzi úgy, hogy ezen teljesítmény láttán ellenfeleiben felmerülhet a doppingvád?
L.: Mi a fasz?

Mi:Hugyozni kell bazmeg!!!
L.: Mindjá a szádba hugyozok....

Az interjú további részleteit sajnos 18 éven aluli olvasóink miatt nem közölhetjük.


Ui.:A Laller, mint a megtestesült nyugati cenzúra , sújtott le a szerkesztőség szellemi és gondolati szabadságára.