Bár nem a szerda de

KO!!!

Sajnálattal közlöm minden kedves olvasónkkal hogy Laller berugott...

Az empirizmus kedvelőinek: keressetek rá az images.google.com-on a "too much weed" szókapcsolatra

<>BR /Úgy érzem mielőtt egy állatbarátban is felmerülne a Pulykán kívül én is túléltem...

<>

Ui.ANDOR TE MIEN OKOS VAGY:D

Ne aggódjatok állatbarátok, a pulyka életben maradt.

Sz. Andorral (21) ez történttegnap.

Az, hogy megrottyant, a legenyhébb kifejezés.

Béle poraira.

Hát igen...  Az elmúlt időszakban csak ennyi jutott:D

Ez az ember aztán nem cicózik. Bear Gryllsnek hívják, és a képen éppen teknősvért iszik. Volt kommandós, megmászta az Everstet, spanyol nyelven halgatott filológiát(!!!),  az életbenmaradás mestere. A Discovery Chanelen osztja az észt a Túlélés Törvenyeiben. Nem könnyű körülírni ezt a fazont, akinek az a speciális képessége, hogy nem hal meg, ha akárhová a világon ledobják egy ejtőernyővel, összes felszerélsi tárgya egy kulacs, egy kés és némi kova. Legyen szó egy izlandi gleccserről, a floridai Evergladesről, vagy az ecuadori dzsungleről, ő fogja magát, és visszatalál a civilizációba. Igaz, hogy közben rettenetesen megsanyargatja önmagát, nemegyszer a halucinációg készen van az éhségtől, de azt azért még tudja, hogy megpróbálhat piranhát lőni a saját maga készítette nyíllal, mert a halacskák csak akkor veszélyesek, ha több, mint száz példány verődik össze. Az tény, hogy a műsor jeleneteinek nem kevés hányada megrendezett, de a bácsi karizmája elviszi a hátán az egészet. Most nézzétek meg, három napja nem evett, úgyhogy a keselyűk által meghagyott falatokat zabálja le egy zebra-tetemről:

Na ja, és hihetlen kemény dolgokat mászik meg közben. Bear Grylls, te vagy a király, még akkor is, ha belemászol egy döglött tevébe.

Következzék most egy olyan produkció, amit még azok élvezhetnek, akik a dandy tengelyen a sznobéria hatérérték felé helyezkednek el. Bár tudjuk, hogy a jó zenét nem minnél több bpm-ben és lejátszott hang/másodpercben mérik, azért néha nem árt meg leborulni az ördögi virtuozitás előtt. John Butler Trio - Ocean:

 

Nos, kissé teknó-lógikusabb poszt lesz ez a mostani, de hát nincs mit tenni, ezen akadt meg a szemem mostanság. Tehát a robotok.

 

Robotok márpedig vannak, és nem az elmaszkírozott Governatorra gondolok, hanem igaziakra. Azon belül is azok fogtak igazán meg, amelyek az élőlényeket utánozzák, mint ezek itt ni. Azért az nem semmi, hogy egy olyan gépet tudtak építeni, ami a molnárka mozgását leveszi (szimulálja, ha úgy tetszik). De ami még ennél is keményebb, azok az swarm-botok (bocs, de a magyar szakkifejezést nem tudom, valakik viszont egész pofás módon már foglalkoztak a kérdéssel). Ezeknek az a lényege, hogy rengeteg apró, autonóm módon is létező-mozgó robotot csinálnak, amik pedig képesek egymással összekapcsolódni, és egy teljesen új struktúrát kialakítani. Ez így elég érthetetlenül hangzik, úgyhogy jöjjön illusztrálásképp egy videó az M-Tran mk II-ről:

 

Szóval egészen elképesztő, hogy hogyan tudja lekűzdeni az akadályokat, és bármelyik kis modult el tudja hagyni, illetve újra fel tudja venni, amint az a videó vége felé is látszott.

Ami viszont már tényleg szinte félelmetes, az a reprodukcióra képes robot. Persze nyilvánvalóan nem biológiai reprodukcióról van szó, de a fehér köppenyes srácoknak lehet egy csepp humorérzékük, vagy csak túl sok Cronenberg-filmet néztek, mert (legalábbis szerintem) kifejezetten undorítóan organikus kinézetet alkottak a kicsikének:

Aztán majd az unokáink eldöntik, hogy kellet volna-e Asimov bácsira hallgatni...

És válaszol is neked. Itt. Kellemesen hűvös, természettudományos didaxissal kirakott mondatokban, a létező legváltozatosabb témákban. Pölö Uri Gellernek ténylegesen vannak-e természetfeletti képességei, milyen felsőbb értelme volt az indiánok megtizedelésének, de ez felelet is elég nagy mozgást váltott ki:

Mi a véleménye a 3dikvilaghaboru.hu weboldalon írtaknak az emberiség múltjára vonatkozó részéről?

2008.04.28. 17:28 Közvetítő

A könyv ezen része is korrekt. Az emberiség ilyen értelemben vett ősei a Szíriuszról érkeztek több hullámban, és genetikai úton fejlesztették az előembert, közben megkezdték a tanítását is. A gégerendszer olyan gyorsan alakult át a finom hangok képzésére alkalmas formába, a nyershús emésztésének képessége pedig olyan gyorsan tűnt el (a mai vakbél-csökevény a nyoma), hogy az nem történhetett normál evolúciós úton. Ezen fejlesztések nélkül még ma is előemberi szinten létezne az emberiség.

A szíriuszi fejlesztők köreiben volt egy tanító-rend, akiknek az új emberiség képzése volt a feladata. Ezen rend tagjai voltak a Kölcsönkapottak első megtestesülései Jézus rendszerében.

Szerintem érdemes beleolvasgatni, az éppen inaktív VillamusUgró kollegát is nagyon  megfogták a Fiú szeretve intő szavai.

Ajánlott muzsika hozzá az Ozric Tentacles összes.

Elhatároztam, nem fogom fikázni az idei fesztiválok felhozatalát. Sokan sok helyen megtették helyettem is, azzal meg tényleg nem lehet mit csinálni, hogy a szervezők minden valószínűség szerint néhány éve jól szétcuccolták az agyukat és úgy tesznek, mintha 1997 lenne. Inkább szemrevételezem azokat az előadókat, akik miatt tényleg megéri elmenni egy-egy koncertre.

Elsőként jöjjön a Justice, akiket már korábban is bemutattunk, persze nem hagytuk ki az alkalmat akkor sem, hogy a hazai állapotok felett érzett keservünkben rút sybarita váznak tituláljuk a magyar partiéletet úgy állcuzámmen. Hál Istennek amire számíthatunk egy Justice fellépésen, az egészen más dimenzió. Jöjjön is pár koncertfelvétel az elektró Lemmy Kilmisteréről és láncdohányos pajtásáról, melyek a nem is olyan régi Radio 1 Big Weekenden készültek.

Alapvetően vallom az elvet, hogy a szélesvásznat a 300 és az ahhoz hasonló eyecandy filmek miatt találták ki, egyébként a többit inkább letölt megveszem dvd-n. Most mégis megéri kivételt tenni, méghozzá a Tropic Thunder miatt. A szereplőgárda elég jól hangzik: az egyébként csak mérsékelten vicces Ben Stiller mint akcióhős, a  vicces jófej Jack Black, a kötelező feka pedig nem más, mint Robert Downey Jr. Igen, ez utóbbi nem tévedés, még muthafuckázni is megtanult. Ja, és hogy mit csinálnak ők együtt? Vietnami háborús filmet forgatnak - a maguk módján. Tudom, sok helyen volt már ez a trailer, de ez a film teljesen kész, muszáj nekünk is hájpolni.

 

Ez a forma egyszerűen félelmetes.
A hősi ikonok is megrottyannak néha...

Egyelőre még nem tudjuk, milyen rendszerességgel, de remélhetőleg hetente válogatunk majd az elmúlt hetek zenei felhozatalából. Következzék hát az első etap.

Hadouken - Declaration of War
A magam részéről túl sokat vártam ettől az albumtól, legalább is az eddigi mixtapek elég változatosak voltak, az együttes pedig hozta a kicsit tinédzseres, de közepeses intenzív ugrálásra kivállóan alkalmas formát, amit egy grime - jóvan, bazzeg, grinide - formációtól elvár az ember. Ez az album túlságosan is egysíkú nekem, de ez a szám rendben van.

Nem csodálkoznék, ha a Fekete Kemence blog kiváló süteményeit sütögetnék a hétvégén.






"Egy tökéletes világban minden olyan üres és színtelen lenne, mint ezek a sütemények. Vészjóslóak, ahogy teljesen megvetik az izléstelenségedet, és annyira mizantrópok, amennyire csak sült dolgok képesek."

Hát, a hölgy munkásságához sem kívánkozik túl sok kommentár. A black metált és a breakcore-t vegyítő művésznőről csak annyit, hogy a Nymphomatriarch című lemezét Venetian Snares-szel közösen készítette, elkészítéséhez pedig - akkoriban boldog párkapcsolatban élvén - a közös turné végigkefélt éjszakáin rögzített hangmintákat alkalmazták.

Gondoltál már arra egy sakkparti közben, milyen lehet ellenfeled fejébe látni? Vagy arra, tulajdonképpen mekkora pszichedelikus trip ez a sakk dolog? Most 2 in 1 mindkettőt átélheted!

A gép kiszámítja a lehetséges lépéskombinációkat és még meg is mutatja rendkívül impozáns neonszínekkel jelezve. Asszem erre szokás azt mondani: fless.

Rögtön az elején rendhagyóak leszünk és egy eseményt mutatunk be a büntető rovatunkban, de a jelenség mellett nem mehetünk el szó nélkül. Míg az arra fogékonyak jót szörnyülködhedtek a napokban megrendezésre került Sensation White táncmulatság puszta létén, addig hazánkban kevéssé ismert, hogy Hollandiában létezik a dolog fekete változata is, ahol a 'keményebb' zene kedvelői találják meg a számításaikat. A keményebb jelzőt kezeljük óvatosan, mondjuk úgy, helyspecifikusan értelmezendő. A németalföldi kultúrkörben úgy látszik ez számít az ultimate csűrdöngölésnek. De mielőtt elbagatellizálnám a helyzetet - ez nagyon durva. Mit eufemizálok - elbaszottul durva. Valószínűleg így néz ki a pokol hónaljmetálosok számára berendezett bugyra.

Ezzel a címmel új rovatot kívánunk indítani, amiben a legbüntetőbb zenéket fogjuk bemutatni. Ezek a zenék annyira durvák, hogy értékítéletet is képtelenek vagyunk róluk alkotni. Jó, avagy rossz - nem tudjuk, csak egy biztos, a büntetés.

Kezdjük mindjárt egy klasszikussal, A GWAR együttessel, ami mint tudjuk a Tokio Hotel testvérzenekara. Nem is szaporítanám a szót, következzen pár beszédes felvétel a félelem és a gyűlölet galaxisközi kereszteshadjáratáról.

A most következő játék a 21. század kiüresedett társadalmának reakciója a heveny pszichedélia hiányára. Zenés-autós-villogós.

























A program annyit csinál, hogy a játékos által megadott számát kielemzi, a dallam, a ritmus, az intenzitás figyelmbevételével generál egy a dal dinamikájával szinkronba lévő pályát, amin egy kis űrhajószerűséggel kell végigmenni. Szembe jönnek a téglák, a színes jó, a szürke nem.

Viszont következzen egynéhány zene, amit érdemes kipróbálni ezzel a játékkal:

Beatles - Hey Jude
Jimi Hendrix - All Along The Watchtower
Bármelyik Infected Mushroom
Metallica - Die, Die Darling
White Stripes - Black Maths
Vines - Don't Lsiten To The Radio
Velvet Acid Christ - Fun With Drugs
311 - Come Original
Cream - Crossroads
Jefferson Airplane - White Rabbit
Doors - When The Music's Over
Motörhead - Louie, Louie

És aki ezt végigcsinálta, valahogy szerezze meg az Ellopták Az Oroszok A Tankot című csodaszámot, és azzak próbálozzon, szigarúan Elite Mono fokozaton. Jó mulatást!


Ápdét: innen húzható a demó, bár az nem tudom, mennyire izgalmas.

Nem, ez a poszt nem a szigetről fog szólni. Amúgy se nagyon értem, mi alapján gondolták a szervezők találónak ezt a szlogent, úgy látszik a reformlendület ezen a téren is tavalyig tartott ki, legalább is kezdett hasonlítani fellépők terén a dolog egy európai értelemben vett fesztiválhoz. Idén a szokásos, talán tíz évvel ezelőtt, ha aktuálisnak mondható együtteseket várunk, de ez egy másik bejegyzés témája lesz.

Az a zenei stílus, mely kapcsán talán a legkevesebbszer hangzik el a változatosság kifejezés nem más, mint a gabba. Míg nálunk a kertvárosi villák alkopopon nevelkedett lelkes ifjai és leányai - és persze a hozzájuk hasonlítani akaró lakótelepi pronyó pajtásaik - kezdetben a Bankban, majd a Dokk kokainnirvánájában mulatják unalmas éjjeli óráikat, addig hasonlóan suttyó holland sorstársaik erre a zenére csörögnek boldogan. Most itt az idő, hogy mi is rádöbbenjünk, hogy a néhány dobgép és amfetaminszármazékok segítségével előállított muzsika igenis sokszínű, változatos és izgalmas az igazi zeneszerető számára.

Első videónk egy klasszikus felvétel, melyből kivállóan megtanulhatjuk a stílus jellegzetes mozgáskultúráját.




Az alábbi felvétel pedig a már általunk is említett Technohead szerzemény ska-gabba feldolgozása. Sajátos stílusegyveleg, úgy látszik az egyik kis kopasz valami hippicsajt próbált meg összeszedni.

Olyan hónapja történhetett, hogy elaludtam a tévé előtt, álmomból pedig a jó öreg Coolio szám riasztott fel (asszem a Michelle Pfeifferes, marginalizálódottfekagyerekes film eleje volt). Természetesen nem büntettem magam a filmmel, a bandázós számról viszont eszembe jutott egy régi, de annál inkább szórakoztató játék. Itt az idő hát, segíts te is a kis Johnnynak, hogy megkaphassa a napi betevő pszichotróp szereit. Vezesd hősünket sok sikerrel a gonosz drogdílerektől és alkesz csövesektől hemzsegő betondzsungelben. Hajrá!

Van ugye ez a társulat, a Cirque de Soleil, meg volt a Beatles, aztán egy George Martin nevű pacák, és ebből kikeveredett egy album, meg egy cirkuszi előadás. A Love című showról nem sokat tudok mondani, leginkább nem értem, mivel egyenlőre nem láttam, bár az észvesztően monumentális pszichedélia azért megdobogtatja a szívemet. Az azonos című albumhoz már kicsit több közöm van, mert diehard fanként rongosra hallgattam. Azt hozzátenném, hogy leginkább egy kissé megbolondított válogatáscédéként lehet értelmezni, annak viszont kiválló. Sőt, ott figyel rajta a While My Guitar Gently Weepsnek egy olyan verziója, hogy elolvadok tőle. Az eredeti is odabasz keményen, a polcról randomra levett könyvekből kikeresett szavakból összeálló hihetetlen szöveg, Eric Clapton bácsi állatkodása szólógitáron, és egyéb finomságok a Beatles és Geogre Harrison egyik legjobb számává teszik. Node majd' negyven év után előkerült az eredeti akusztikus demó, és láss csodát (csak most, csak nektek, egy napos tavaszi délután):

Ez az egyetlen örök érvényű igazság ezen a Földön. Nem győzöm elégszer ismételni.
Nagy az Isten álltkertje, de alacsony a kerítés...

Köszönet Martinovics mesternek a helyért és a muzsikáért:



Az azonosítatlan, L. A. monogrammú versenyzőnek halált megvető bátorságáért a Hősök Érdemérmét megszavaztuk (alternatív díjként felmerült még a Hát Ez Egy Meglehetősen Érdekes Ötlet Volt-emléktányér)

Egy személyes megjegyzés az utózöngékről: éljenek a toleráns kollégák!

Valamint ha valaki nem értené a címet, klikk ide

Szóval tudtuk hogy elég dekadens a társaság, de ki hitte volna hogy ennyire (mindenki kívánságára):D:D